A biológiai növényvédelem erősítése a szövetségi kormány és a tartományok bevallott politikai célja. Biológiai eljárások révén a kártevők és a kórokozók leküzdése nagy szelektivitással lehetséges. Emellett az embert és a biológiai környezetet alig veszélyeztetik. Ezért fontos eszközei a növényvédőszer- alkalmazás akciótervének (NAP), amely igyekszik csökkenteni a kémiai szerek alkalmazását. A „Beszámolók a Julius Kühn Intézetből” sorozatban publikált „A biológiai növényvédelem helyzete 2013” című kiadványt a tartományi növényvédelmi szolgálatokkal együttműködve állította össze a JKI. Több mint 100 oldalon át közölnek adatokat a biológiai növényvédelmi eljárások gyakorlatáról, a 2009. és 2010. éveket feldolgozva.

Főként növényházakban sikeres

A beszámolóban közölt adatok szerint az ökológiai termesztésben, de sok kultúrnövény integrált termesztésében is elterjedt a biológiai növényvédelem. Részaránya az elmúlt tíz év során – a kultúrától függően erőteljesen vagy kissé gyengébben – nőtt is. Részletesebb vizsgálat alá vették az engedélyköteles biológiai növényvédőszereket (rovarvírusok, baktériumok, gombák, természetes anyagok és feromonok), valamint a kártevőket elpusztító fajokat (pl. rovarok, atkák, nematódák) és a növényeket erősítő szereket. Biológiai eljárásokat mindenekelőtt a növényházi kultúrák (pl. zöldségés dísznövénytermesztés) rovarkártevőinek szelektív irtásában használnak. Nélkülük már nem lenne lehetséges a paradicsom, az uborka vagy a paprika védett termesztése. Így például 2010-ben, összesen 2750 hektárnyi üvegházi területen fürkészdarazsakat vetettek be a levéltetvek vagy a liszteske ellen, és 1800 hektáron ragadozó atkákat a takácsatkák ellen. A gombabetegségek elleni küzdelemben a biológiai módszerek eddig csekély szerepet játszottak, a gyomirtásban pedig egyáltalán nem használatosak.

Szabadföldi alkalmazási lehetőségek

A szabadföldi termesztésben összességében jóval kevesebb biológiai védekezési módszert alkalmaznak, viszont akkor lényegesen nagyobb területeken. Így például 2000-ben sok gazda a hasznos fürkészdarazsat (Trichogamma) vetette be a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) ellen, hozzávetőleg 22.500 hektárnyi kukoricán. Az almamoly granulovírust immár az almások területének 30%-án juttatják ki az almamoly ellen. Már szokványos védekezési mód a feromonok használata is, a kártevők megzavarására. Használják többek között 60.000 hektárnyi borszőlőben (azaz a terület 60%-án) a nyerges, ill. a tarka szőlőmoly ellen, és az almaültetvények 10%-án az almamoly ellen. A megfelelő mezőgazdasági környezetvédelmi intézkedések megtétele kiegyenlíti a – vegyszeres védelemhez képest – magasabb anyagi ráfordítást.

Kitekintés a jövőbe

„A biológiai eljárások használata az első, 2003. évbeli felmérés óta egyes területeken határozottan gyakoribbá vált, de még bőven van mit fejleszteni” – írja Prof. Johannes Jehle, a JKI biológiai növényvédelemért felelős vezetője. A gyakorló gazdák leginkább a levéltetvek és a tripsz elleni eljárások javítását szeretnék, úgy a növényházi, mint a szabadföldi környezetben. Az újabban behurcolt, invazív kártevők elleni biológiai küzdelem azért is nehéz, mert előbb meg kell találni az itteni természetes ellenségeiket, illetve ki kell dolgozni a megfelelő szereket. Ez a magas fokú szelektivitás miatt gyakran hosszabb időt vesz igénybe, mint széles hatásspektrumú vegyszerek kifejlesztése.

Magas engedélyeztetési költségek – kicsi piac

A biológiai szerek engedélyeztetését illetően, nagyon sokszor a magas költségek szabnak gátat a gyakorlatba való bevezetésnek. Éppen a szelektív hatás miatt egyegy terméknek nagyon kicsi a piaca. Az is nyilvánvalóvá vált az elmúlt 20 év során, hogy a biológiai eljárások TÖBB tanácsadást igényelnek, amire az üzemekben megfelelően képezni kell a személyzetet. „További ösztönzésre lenne szükség, hogy Németországban még jobban meghonosodhasson a biológiai növényvédelem”, foglalja össze Prof. Jehle.

Ford.: KARDOS FLÓRA