Elterjedése, termesztési jelentősége

Az utóbbi egy-két évtized egyik jól felismerhető tendenciája a hazai zöldséggyümölcs piacon a korábban alig ismert áruféleségek térhódítása. Ebbe a sorba illik az édesburgonya, vagy más néven batáta fogyasztásának és termesztésének elterjedése is. Jelen cikk célja, hogy a hazai és a nemzetközi szakirodalomra támaszkodva bemutassuk ezt a talán még kevésbé ismert növényt az olvasók számára.

Az édesburgonya (Ipomoea batatas) a mintegy 50 nemzetséget és több, mint ezer fajt magába foglaló szulákfélék (Convolvulaceae) legnagyobb jelentőségű tagja. Pontos származási helye némileg vitatott, valahonnan a Yucatan-félszigettől az Orinoco deltájáig terjedő térségből eredeztetik, egy másodlagos perui-ecuadori géncentrummal. Régészeti bizonyítékok alapján ez utóbbi térségben valószínűleg 10 000 évvel ezelőtt már ismerték és fogyasztották az őslakosok. Érdekesség, hogy már 800 évvel Kolumbusz előtt átkerült a csendes-óceáni térségbe, Polinéziába. Európában a XVII. században vált ismertebbé. Afrikába és Ázsiába a portugál kereskedők vitték el.

Bár az elmúlt négy évtizedben visszaesett termesztésének volumene, a FAO adatai alapján a batáta még mindig a világ 6. legjelentősebb élelmiszernövénye, a rizst, a búzát, a burgonyát, a kukoricát és a kasszávát (manióka) követően. 2014-ben 8,35 millió hektáron 107 millió tonnát állítottak elő belőle. Messze a legnagyobb termesztő Kína, a világ termésmennyiségének 2/3-át kitéve. Érdemes azonban megemlíteni, hogy Kínában az édesburgonya lombját és gumóját évi 30 millió tonnát meghaladó mennyiségben használják fel takarmányozásra. A batáta számos trópusi térségben az egyik legfontosabb keményítő forrás, akár a kalóriabevitel több, mint felét is kiteheti egyes országokban.

Hazánkban már az 1910-es, majd az 1950-es években is folytattak vele kísérleteket, de akkor még nem terjedt el a termesztésben. Meghonosításában kiemelt szerepe volt Horváth Lajosnak, aki 1986- ban kezdte a batátával kapcsolatos vizsgálatait Tápiószelén, továbbá az ásotthalmi Váraljai családnak, akik az 1990-es évek eleje óta foglalkoznak e növénnyel. A legnagyobb termesztőfelületek Ásotthalom és Berzence környékén találhatók, de terjedőben van a Duna-Tiszaközi homokhátságon, Kiskunfélegyháza környékén és Fejér megyében is. Becslések szerint 50-100 hektáron, akár évi 2 500 tonnás mennyiségben termesztik hazánkban. A piaci helyzet jelenleg erősen keresleti jellegű, tehát a termesztés további jelentős felfutása várható. Ehhez jó alapot adhat, hogy van két államilag elismert fajtája, és hogy közben a NAIK-ZÖKO szegedi állomásán és a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán elkezdődtek a termesztéstechnológiáját érintő kutatások.

Táplálkozásban betöltött szerepe

Táplálkozási szempontból legmeghatározóbb a 20-30%-os keményítő-tartalma. A betakarítást követő hőkezelés és afőzés során keményítője részben maltózzá alakul, melynek édes ízét köszönheti. Glikémiás indexe alacsony, kedvező szénhidrát összetételének köszönhetően a cukorbeteg diéta követelményeit is kielégíti. Kiemelendő még β-karotin-tartalma, mely elsősorban a narancssárga hússzínű fajták esetében kiemelkedően magas, és rosttartalma. B-vitaminokat és C-vitamint is tartalmaz, ha nem is nagy mennyiségben.

Fő fogyasztott része a tároló gyökere, de közeli rokonához, a vízi spenóthoz(Ipomoea aquatica) hasonlóan fiatal hajtásait is fogyasztják levélzöldségként, elsősorban a trópusi térségekben. Gumóját sütik, esetleg főzik. A narancssárga húsú fajták íze leginkább a sütőtökére, míg a fehér húsúaké inkább a gesztenyéére emlékeztet. Nyersen nem fogyasztják, ebben az állapotában tripszin inhibitort tartalmaz, amely a fehérjék emésztését gátolja. Sokféle módon feldolgozható. Készül belőle szárítmány, liszt, chips, fagyasztott áru, különböző édességek, ivólé. Állítanak elő belőle keményítőt, pektint, sőt még alkoholt is. A fehér fajták nagyobb keményítő tartalmúak és szárazabb húsúak, ezért külföldi szakirodalmak szerint alkalmasabbak az ipari felhasználásra és a takarmányozására. A magasabb cukortartalmú típusok kevésbé alkalmasak a feldolgozásra.

Botanikai jellemzők

Botanikai szempontból a batáta évelő növény, de egyévesként termesztik. Gumója a burgonyáéval és a jamszgyökérével ellentétben nem szárgumó, hanem a kasszávához hasonlóan gyökér eredetű. Gyökereinek kb. 15%-a vastagszik meg, és válik a fogyasztásra alkalmas, tápanyagokat tároló képletté. Jellemzőn 4-10, orsó alakú tároló gyökér alakul ki tövenként. A gyökerek a második hó végére elérik teljes hosszukat, innentől fogva pedig már csak vastagodnak, egész addig, amíg a lombozat el nem hal vagy le nem választják. A 20 és 60 dkg közötti gumók számítanak a leginkább piacképesnek nálunk, de előfordulnak 25-30 cm hosszú és akár kilón felüli súlyú példányok is. A gumó igen változatos alakulású, héj- és hússzíne, valamint formája fontos fajtabélyeg (1. kép).

Államilag elismert hazai fajtáink közül a ’Tápió 96’ lilás-piros héjszínű és sárgásfehér húsú, míg az ’Ásotthalmi 12’ barnás héjú és narancssárga húsú.

Kúszó hajtásai elheverőek (2. kép), hazánkban is elérhetik a kétméteres, a trópusokon pedig a négyméteres hosszt. Hajtása könnyen legyökerezik, járulékos gyökérképződésre igen hajlamos. Levele szintén eléggé változatos (3. kép). Sárga és lila levelű, díszítő értékű fajtáit hazánkban is alkalmazzák virágágyi kiültetésekben egynyári dísznövényként. Az ágyások őszi felszámolását követően e díszfajták gumói is elfogyaszthatók.

Nagyméretű, tölcsér alakú fehér virágai nálunk ritkán fejlődnek ki, mivel 11 órás nappalhossz fölött nem virágzik.

Ökológiai igénye

Meleg égövi származású, de fénytelítődési értéke nem olyan magas (kb. 40 ezer lux) mint pl. a paradicsomnak, vagy a görögdinnyének. A trópusokon elviseli a 30-50%-os árnyékolást is, a szórt fényt is jól hasznosítja. Hazánkban viszont célszerű árnyékmentes helyre ültetni. Hőoptimuma 25°C. Fejlődési küszöbértékét a különböző szerzők 10 és 13°C között adják meg. Fagyérzékeny, lombozata már 0°C, míg a gumók -2°C alatt fagynak el. Optimális talajhőmérsékletnek a 20-30°C-os tartományt tartják. Trópusi eredetű növényhez képest vízigénye nem minősíthető nagynak, 450-750 mm-t igényel a tenyészidő során. Tehát nálunk azért célszerű öntözhető területen termeszteni. A vízborítást nem viseli, a trópusokon ezért is gyakori a bakhátas termesztése.

A megfelelő gyökérminőség biztosítása érdekében célszerű laza, 30 körüli Aranyféle kötöttségi számú talajokban termeszteni. Kémhatás szempontjából az enyhén savanyú talajokat kedveli. Érzékeny a talaj sótartalmára, felső határértékként 1,5 mS/ cm-es EC értéket szoktak megadni. A magas humusztartalom, akárcsak a túlzott nitrogéntrágyázás, túl erős, a gyökérgumók fejlődését visszavető mértékű hajtásnövekedést eredményez. Káliumigénye nagy, ami nem meglepő a magas szénhidrát- és karotin-tartalom ismeretében. Nitrogén-, foszfor- és mikroelem-szükséglete viszonylag alacsonynak minősíthető.

A batáta termesztése

Árutermesztésben önmaga után 3-4 évvel kerüljön csak vissza a területre. A gyökereit károsító talajlakó kártevők miatt célszerű más gyökgumós, gyökérzöldség és a lucerna elővetemény kerülése. Hexaploid fajként magról szaporítva nem őrzi meg fajtatulajdonságait, így a világon mindenhol vegetatív módon szaporítják. Hazánkban a gumók járulékos rügyeiből fejlődő hajtások dugványozásával történő szaporítási módja terjedt el. E „palánták” előállítását fűtött termesztőberendezésben, 25-30°C-on végzik. Nagyjából 6-8 hét alatt fejlődnek ki a 3-6 leveles, 10-30 cm hosszú hajtások. A meggyökereztetett dugványokat 80-120 cm-es sortávra és 20-45 cm-es tőtávra ültetik. Nálunk a leggyakrabban 30 ezres hektáronkénti tőszámot alkalmaznak. Az ültetéssel meg kell várni a tavaszi fagyok elmúltát. Ideálisnak május második fele számít, de sokan ültetnek még június elején is.

A batáta előállítható sík termesztésben is, de célszerű bakhátakba ültetni úgy, hogy a dugványok kétharmada-fele kerüljön a talajba. A levegősebb, lazább közeg jobb minőségű gumókat eredményez. A bakhátak nálunk általában kb. 20 cm magasságúak, de a trópusokon alkalmaznak 30-40 cm-eseket is. Debrecen mellett, 2015-ben végzett hallgatói kísérletben azt tapasztaltuk, hogy a két vizsgált fajta eltérőképpen reagált a termesztési módra. Az egyik esetében a bakhátazás nem volt hatással a termésátlagra, míg a másiknál a bakhát magasságának emelésével nőtt a termés mennyisége (1. ábra).

Az ültetést követő első másfél hónapban a palánták megeredése és a kezdeti növekedés elősegítése érdekében célszerű gyakrabban öntözni. Az ezt követő két hétben viszont jobb visszább venni a vízellátást, ez elősegítheti a gyökérvastagodási fázisba való átmenetet. A betakarítást megelőző 3-4 hétben pedig már nem célszerű öntözni.

Elegendő 2-3-szor kapálni az első két hónap során, a későbbiekben hajtásai jó hatékonysággal elnyomják a gyomokat.

Egyes termesztők hazánkban is alkalmazzák a bakhátak talajtakaró anyagokkal történő fedését, mellyel nemcsak a gyomok szabályozása oldható meg, hanem a hűvösebb időszakokban a talaj felmelegedése is felgyorsítható. Ápolási munkaként hazánkban javasolják a legyökeresedett hajtások feltépését, hogy ne ezekre az újonnan fejlődő gyökerekre fordítsa az energiáit a növény. Az ültetést követően két hónappal célszerű fejtrágyázni. Csepegtető öntözés alkalmazása esetén természetesen tápoldatozzák is. A már említett talajlakó kártevők kivételével növényvédelmére nem kell nagy gondot fordítani, lombkártevői egyelőre még nem jelentek meg hazánkban.

A gumóérésnek nincsenek jól felismerhető külső jelei. Horváth Lajos a vágási próbátajánlja termesztéstechnológiai leírásaiban a gumók fejlettségének jellemzésére. Minél kevésbé feketedik a vágási felület, annál érettebb a gumó. A hazánkban termesztett fajták, 90-110 napos tenyészidejükkel nemzetközi összevetésben kifejezetten koraiaknak számítanak. Így akár már szeptember elején is betakaríthatók lennének, de ezzel azért célszerű várni, mert a gumók mérete még ezután is növekszik.

Ezért vannak, akik megpróbálják október közepéig a talajban tartani a gumókat, míg mások a fagyveszély miatt legkésőbb október elején felszedik. A gumók viszonylag sérülékenyek, így a kézi felszedés jobb minőséget eredményez. Gépi betakarításánál mindenképpen figyelembe kell venni, hogy gumói a burgonyáénál nagyobb méretű fészkeket képeznek. Hazánkban hektáronként 15-30 tonna gumó és 10-15 tonna hajtás képzésére lehet számítani.

Posztharveszt tulajdonságai

A batáta posztharvesztjének érdekes eleme a sebek begyógyítását és a héj megszilárdítását célzó hőkezelés. Közvetlenül a betakarítást követően 4-8 napig 25-35°C-on és 85-90%-os páratartalmon tartják a gumókat. E kezelés során a keményítőtartalom egy része cukorrá alakul, és a gumó fenoltartalma is növekszik. Ezt követően 13-15°C-on és 85-95%-os páratartalmon 4-6 hónapig (sőt, egyes szerzők szerint akár egy évig is) eltárolható. A 10°C alatti tárolási hőmérséklet minőségromlást eredményez.

Szerző:
Dr. Ombódi Attila, egyetemi docens
Szent István Egyetem
Kertészeti Intézet